|
 |
|
|
...
Egy porszemből lett a mindenség,
kis parány, mély koncentrált erő,
s egyszerre szétfeszült a tömeg,
kezdődött a jelen és a jövő idő.
Zúgtak az atom-billiók, szerteszét,
keresték párjukat az irdatlan térben.
Összesisteregtek egy közös célért:
finomtömbű egység legyen majd a vége.
Mi megkaptuk e csodát, itt é... |
|
|
|
|
|
|
|
|
JÖVENDÖLÉS
"Mondád, anyám, hogy álmainkat
Éjente festi égi kéz;
Az álom ablak, melyen által
Lelkünk szeme jövőbe néz.
Anyám, álmodtam én is egyet,
Nem fejtenéd meg, mit jelent?
Szárnyim növének, s átröpűltem
A levegőt, a végtelent."
,Fiacskám, lelkem drága napja,
Napomnak fénye! örvendezz;
Hosszúra nyujtja élt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Jókedvet adj és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc, vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Petőfi Sándor
ITT VAN AZ ŐSZ, ITT VAN UJRA
Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint ela... |
|
|
|
|
|
|
|
|
NAGY ISTVÁN
Indul a pesti tüntetés
A Petőfi-szobor felől
Kossuth utcáján özönöl
Három szín oltalma alatt
Az ifjú, magyar áradat.
Szívekből kinyilatkozó
Egység ez itt, mindenható,
Felülről nem hazudható,
Nem oldható, nem rontható,
Októberi tavaszt hozó.
A Kossuth-nóta dallama
Szilajul-szebb, mint valaha.
Ny... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Reményik Sándor : Azt mondják...
Azt mondják, hogy fényt hintek szerteszét
-Én olyan sötétnek tudom magam.-
Azt mondják, köszöntésem: békesség.
-S be nyugtalan vagyok, be nyugtalan!-
Azt mondják, dalom ír és enyhülés,
És több mint szépség: jócselekedet.
-Bennem dúl a magamra-ismerés,
s meakulpázva verem a mellemet.-... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...36 éve, 72 éves korában távozott el közülünk az én drága nagymamám. Anyám helyett anyám volt, a szülő, a barátnő, a lelki társ. Titkaimat bölcs megértéssel fogadta magába, és még bölcsebb tanácsaival segített át gyermeki életem problémáin.
16 éves kamasz lány voltam, amikor meghalt. Akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá, hogy mutassa a helyes utat a felnőtt élet ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Legányi Ferenc: A titokzatos öregember
Élete nyolcvan esztendejéből hatvanötöt Egerben töltött, neve mégsem jelent manapság többet az egriek zömének, mint egy utca nevét. A megyeszékhelyen élők közül talán csak az idősebbek emlékeznek a "titokzatos öregemberre", aki nap mint nap járta hátikosarával az Eger környéki hegyeket, a Bükk és a Mátra minden zugát. Geológiai kuta... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A hűséges hűtlenségről
A szemem sokszor hűtelen.
Sokszor az idegenbe téved.
Pedig tudom: Te vagy az Élet,
Te vagy a Szerelem.
De lásd, Te messze vagy,
Akkor is, mikor beszélek veled,
Akkor is, mikor megérintelek,
Akkor is, mikor a kezem fogod.
És olyan szédítő a forgatag!
És látod, szerteszét körültem
Olyan sok égő ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Hagyjatok bízni!
Jönnek és mennek hatalmak
De legalább mindig jó nagyot buknak
Ölelnek és dobnak az ajkak
De néha a kulcsom jó a kapuknak
De, ha nem találom meg még a helyem
Attól kard alá zeném, fejem
Nem teszem, hogy elmondjad újra:
"Mi a fasznak élni, ő is megunta?"
"Ember küzdj, és bízva bízzál!"
De, ha nem megy lega... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Birtalan Ferenc
Ősz
A délután már éjbe tér.
Csillagtalan az égfedél.
Titkokra zárult ablakok.
Itt-ott tenyérnyi fény ragyog.
Sünházból hulló gesztenyék,
bronzban hevernek szerteszét.
A nyári lomb is földet ér.
Paplant húz rá a szürke dér... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Idill
Állomásnak szép csendjében,
Önmagam öleltem.
Várakozás kis kertjében,
Világszín virágra leltem.
Suttogó fák hömpölyögtek,
Leszálló Nap tengerén.
Fodor felhők szédelegtek,
képzeletem kék egén.
Hideg sínek hajladoztak,
közöttük rőt gazfüzér.
Öntelt beton közt futottak.
Bánkódtam a semmiért.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Egy szép reggelre gondolok
és mosolygok és meghalok...
Kéklett az ég, sütött a nap,
mentem sötét fenyők alatt.
Kezemet fogta jó apám.
Sárgarigó fütyölt a fán.
Sárgarigó, huncut rigó,
azt fütyölte, hogy élni jó.
Hogy élni jó, hogy élni szép,
ha fogják az ember kezét.
Jó lenni nagynak, kicsinek,
mind... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Bakonyi hegyeimből halld meg sóhajom,
Bakonyi hegyeimből Hozzád száll dalom.
Bakonyi hegyeimből küldöm a szívem,
Bakonyi hegyeimből szóljon Szerelem.
Bakonyi hegyeimből széllel üzenem,
Bakonyi hegyeimből Hiányzol nekem.
Bakonyi hegyeimben búsan ballagok,
Bakonyi hegyeimben fénylő csillagok
Bakonyi hegyeimben szórják szerteszét,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Standovár Ágota:
ipi-apacs
ha félrelököm szimbólum-rendszerem
elárulnak a szerteszét szórt szavak
lassan sarjad vetésként másokban
a bennem csatát nyert összes gondolat
értik félreértik már nem lesz hatalmam
a szabadjára engedett eszmék felett
aki olvas fogékonysága szerint merít
lobbant parazsat vagy olt érzelem-tüzeket
olya... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Leapacsoltak. :)
"Szia Ági, Stando, (biztos az én tájékozatlanságom, hogy nem tudom beazonosítani a nickek és a valós keresztnevek közti kontaktokat a sokszor pedig visszajáró dokkerek esetében sem, de így legalább elfogulatlanság nélkül hadonászom a hentesbárddal..:)
Dobált ez a vers engem összevissza, nem úgy értem, hogy felforgatott, tehát ez most nem feltététlen... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...korai este
sötétkék illatú
felhők kúsznak
odafenn
szomorú
gondolatok úsznak
idebenn
hullámzó
víz mossa
őket
sóhajtó
magány nyomja
lelkemet
bogarak
röppennek
szerteszét
szárnyakat csapdosnak
s elnyeli őket
a korai sötét
fák bólintanak
ismernek
talán
s visszhangzanak... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Tudod arra gondoltam, ogy néha a jelen gondolatai miért szóródnak szét egy pillanat alatt.
Mint mikor egy csomag kristálycukor a földre borul, és apró szemcséi, gurulnak szerteszét.
Most én is igy érzem magam, ezer darabra hulva, sodrodok a földön, nem kimél a szél, nem kimélnek a talpak.Találtam talán valamit, vagy valami talált engem, de nem olyan amilyennek hittem, hát... |
|
|
|
|
|
|
|
|
REMÉNYIK SÁNDOR:
A KARÁCSONYFA MEGÉRKEZIK
Mögötte elmaradt a nagyhavas,
Mögötte elmaradt a rengeteg,
A piacon most megállnak vele
A nagy utat járt, csendes szekerek.
Vizsgálgatják növését, termetét,
Az emberek közt kézről-kézre jár.
Az óriás lemetszett, csonka karja,
A kis fenyőfa: karácsonyfa már.
Csodál... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Isten fogja a Nap kezét, - a Nap fogja a föld kezét, - a föld az emberek kezét!
S mint a réten a sok diák: Sudarast játszik a világ:
Isten fogja a Nap kezét, - a Nap fogja a föld kezét, - a föld az emberek kezét
S fogják így mind: Isten kezét! Óh be szép!
Míg kéz a kézbe így tapad, vígság viszi a sudarat
Mosolyog minden emberarc: Nem aggasztja zord le... |
|
|
|
|
|
